Elkötelezett drámapedagógus vagyok. Hiszem, hogy a drámapedagógia módszereivel a kisgyermekek és fiatalok egyaránt kisebb erőfeszítéssel sajátíthatnak el új ismereteket. A módszer adta lehetőségek, a gyakorlatok és játékok örömtelivé teszik a tanulást, ami rohanó világunkban, a túlterhelt gyerekek világában kincset ér.
Alkalmas a kisiskolások beszédkészségének, kommunikációs készségeinek javítására, a figyelemkoncentráció növelésére, jó hatással van a társas kapcsolataikra.
A művészeti iskolában a drámapedagógia gyermekszínjátszás területét is örömmel alkalmazom. Csoportjaimmal minden éven színpadra állítunk egy-egy darabot, ami lehet népmese, mese, dráma, musical, a résztvevő gyerekek korosztályától függően.
Szakmailag és lelkileg is sokat adott nekem a Garabonciás Művészeti Iskola pedagógusaként eltöltött tizenöt év: hiszen van-e nagyobb öröm egy pedagógus számára, mint azt látni, hogy egy gyerekcsoportból a keze alatt közösség lesz, hogy az egyébként zárkózott és félénk gyerek a színpadon szinte kinyílik, hogy nem számít az, ki honnan jött, csak az, hogy mit csinál, csak az, ahogy tenni és aggódni tud a másikért, hogy az itt szerzett tapasztalat személyiségjeggyé válik, s az itt kapott szeretetet magával viszi tovább.